KÍVÜLRŐL NÉZEM

KÍVÜLRŐL NÉZEM

Kívülről nézem, egyre csak magam,
mint aki hosszú útról érkezett
Még rideg e ház, s ölelő két kezed
Új meséket sző élénkülő agyam

Ezt, kibírni másképpen nem lehet
Te királyfi vagy, s én egy tündérlány
Így minden olyan hihető…s talán
Csodákból, valót szül a képzelet

S látom az égen szikrázó csillagot
Szemedben égő lámpásként ragyog
Az itt feledett, csalfa szerelem

A hold rám szitálja sápadt, bús fényét
Körém vonja fondorlatos reményét
S bilincset ver kiürült lelkemen.

Eger,2014-09-01.

“KÍVÜLRŐL NÉZEM” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Icus és Laci!
    Köszönöm megtisztelő, örömöt okozó véleményeteket. Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    Jaj, de nagyon szép! Imádom a szépen és jól megkomponált szonetteket és a tiéd nagyon is az. Gratulálok! Ez gyönyörű!

    üdv: László:)(f)

Szólj hozzá!