Ünnepi áldás
Ünnepi illat lengi a fenyvest, gyanta a fákon,
csurran a csepp, és ráfagy a törzsek telt derekára.
Gyöngyei csillag fényeit ontják – mennybeli álom!
Ébred a Hold is. Leplet aranyból szór ma a tájra.
Hópihe szálldos, kucsma a testes szirt tetején már.
Hallgat a szél, oly mély nyugalom van, toll-puha minden.
Sziklaodúban szunnyad egy éltes, vén denevérpár.
Térdel az éj, most hinti az áldást lentre az Isten.
Kedves Rózsa, Andrea, drága Zsuzsim!
Nagyon szépen köszönöm az itt hagyott kedves szavaitokat.
Ölelésem:Zsike 🙂 🙂 🙂
Drága Zsikém!
Valami csoda ez már megint. Lágyan ringató ritmusával szinte elbódítja az embert. szívszeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa:)(f)
Csodálatos hangulat!
A lüktető, dallamos sorok mestere vagy. Nagyon tetszik ez a versed is.
Szeretettel Vadvirág
Köszönöm szépen, kedves Erzsike.
Szeretettel:Zsike 🙂
REMEK SOROK.
Gratulálok hzsike:)Rzsike:)