Csillogó hólepel

Csillogó hólepel

Csillogó hóleplet öltött fel a reggel,
oly fenséges, mintha nem a földön járnál.
Pelyhekből szőtt függöny ereszkedik csendben,
madarak repdesnek hófehér fa ágán.

Homályon át csillan halovány napsugár,
majd áthatolhatatlan fellegekbe vész.
Hallgatag tájon a csend hangjai súgják:
mostanság tél az úr, a tavasz messze még.

Táj nyugalmát a szél sóhaja zavarja,
fenn a hegyekből támad zúgó, morajlás.
Szárnyán metsző hideget repítve suhan,
rombolva tombol és épít hóakadályt.

Az eresz alatt jégcsapok csüngnek alá,
mint szúrós, áttetsző, fénylő dárdahegyek.
Ablakon jégvirág bontja ezüst szirmát,
téli kertet rajzol a fagy sejtelmesen.

“Csillogó hólepel” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Örömmel olvasom kedves, véleményező soraidat, hálás köszönetem.

    Szeretettel: Rózsa

  2. Kedves Margit!
    Köszönöm szépen olvasásodat, kedves véleményedet és gratulációdat.
    Sok szeretettel: Rózsa(f)

  3. Kedves Terike!
    Köszönöm, hogy tetszéssel és szívesen olvastad versemet.
    Szeretettel: Rózsa

  4. Kedves Rzsike!
    Köszönöm neked, hogy versem nagyon tetszett. Ölellek szeretettel: Rózsa:)

  5. Drága Icu!
    Köszönöm olvasásodat, kedves véleményedet és gratulációdat.
    Ölellek szeretettel: Rózsa:)

  6. Kedves Rózsa!
    Nagyon szép verset írtál!Gyönyörű jelzőkkel van tele.
    "Pelyhekből szőtt függöny ereszkedik csendben,
    madarak repdesnek hófehér fa ágán."
    Gratulálok!
    Sok szeretettel:Margit(f)

  7. Kedves Rózsa!
    Ahogy olvasom a szép versedet…úgy jelennek meg
    előttem a gyönyörű képek.
    Szívesen olvastam…szeretettel:Kövesdi Teri

  8. Drága Rózsa!

    Nagyon szép képekkel tarkított ez a vers, öröm volt olvasni.
    Szeretem a telet, a hóesést, de csak a meleg szobából nézegetni….;)
    Gratulálok sok szeretettel: Icu

Szólj hozzá!