Megrontott emberiség

Megrontott emberiség

Mondd miért öli az ember az embert magában,
nem törekedve sem a jóra, sem a tökélyre;
a véresen iramló évszázad viharában,
vérszomjtól és hibás lépésektől ösztökélve?…

Mondd, az ember a földet a földre miért rántja,
kinek a szíve az ördög után miért eped;
hol van belőle a tűz, hol van a szikra lángja,
miért tömi a börtönt, és a hullatelepet?…

Mondd miért rág minket a fájdalom mint egy férget,
az Isten útjáról le mondd, miért keveredtünk;
miért nyeljük az avas és a keserű mérget,
miközben csak könnyet, és csak borzongást teremtünk?…

Mondd az ember igazsága mért hazug és aszott,
melyek mint az égő csont, recsegnek és ropognak?…
A föld úgy hever mint egy lemészárolt tetszhalott,
testén az őrültek ezer számra kódorognak.

Mondd, lesz amikor az ember majd nem hull a porba,
mikor lép tovább magán, és tekint majd előre;
mikor a másikat a rossz ellen hívja sorba,
és meddig hullanak még árnyak a vérmezőre?…

Mondd, mikor lesz végre az ember, ember a vészben,
miért a sátán álmaiban hiszünk mi hiún;
és meddig kontárkodunk még a szemfényvesztésben,
hogy egy katlan nyeljen el, vagy egy krematórium?…

Mondd, ki bocsát majd meg nekünk a farkasveremben,
ki lesz a bolond ki a szavát majd értünk állja;
ki értünk szólna a kínban, és a gyötrelemben,
mialatt az ember a világot szétzilálja?…

Mondd, nekünk más lehetőség talán nem adatott,
a kocka talán a kezdetektől el van vetve;
hogy meggyalázzunk minden egyes kis földdarabot,
a teljes megsemmisül kéjét megjelentve?…

Mondd, a helyes útra egyszer majd visszatalálunk,
hol nem lesz majd könnyes szív, aggódó ráncú homlok;
mielőtt a hideg földben, mind agyagra válunk,
utoljára húzva meg a fekete harangot?…

Mondd, az embernek lesz egyszer személyes varázsa,
aki nem él az ördög és a sátán nevében;
és a bús életnek, lesz egyszer víg folytatása,
ennek a megrontott világnak a hóhér telében?…

Móritz Mátyás

2015 Január 8. Péntek
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!