Tegnap
Tegnap, nagy fájdalmamban,
Véget akartam vetni a kapcsolatunknak,
Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput,
Sőt kértelek, jöjj be rajta,
Egy beszélgetés erejéig.
S nem mondtál nemet!
Azt írtad: -Jó, majd beszélgetünk!
S a kaput én még nyitva tartom!
Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz,
Hogy nem akarsz bejönni rajta!
Ez elmém, szívem, lelkem kapuja,
De testem sem mondott még le a reményről!
A legmélyebb ponton tudatosult bennem,
Hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom.
Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak.
2014.November 7.
Köszönöm Zsermen, az elismerést!
Számomra minden szavad aranyat ér, de legjobban a "van valami lírai illata"
kifejezés tetszik!:)
Szeretettel: Ildikó
Kedves Orkutya!
Nagy O-val, ha nem haragszol!
Köszönöm az útmutatást!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nem mondok javaslatot, mit tegyél, hiszen, a szlogen úgy szól, hogy: minden ember a saját szerencséjének (boldogságának) a kovácsa.
Lehet, hogy rendeződni fog a kapcsolatotok, nem tudom, legfeljebb csak drukkolni tudok Neked. Viszont, ha mégis el kellene eresztened, ne hezitál! Legyen annyi önbecsülésed, hogy ne alázkodj meg egy férfi előtt!
AZ IDŐ MINDENT BEGYÓGYÍT! Minél előbb keresel egy új kapcsolatot, annál gyorsabban leszel túl ezen a szenvedésen! Tibor