Időtlen kín és Mefisztóról

Időtlen kín és Mefisztóról

Hangod egyre csak fülembe zakatol
Az Idő kíméletlenül keményen zokog
Kegyetlenség is ridegséggel nyugodt
Várom már régóta komoly elmúlásom
Mefisztóhoz van reménykérő fohászom
Halandó vagyok és egyben örökkévaló
És Szent is mert az Úr annyiszor kínzott
S a Sors is kegyetlen velem most s volt
Uram kérdem én, meddig s miért kínzol?
De egyedül neki van meg az érve s az ok
Vár reám Jézus és országod s az angyalok
Mert “hős” vagyok, annyiszor voltam holt
Az Örző védő „bajnok” név szerint Mefisztó
A Halál angyala ő dönt Élőről mind Halottról
Perceim mind kínjaim nem megszámlálhatók
Mefisztó te ki segítesz rajtam szent vagy,áldott
Kezeid lágyak hidegek de végig fogtam,fogom
Száraz a szám de nem hiába üres, hanem okos
Idő őrzi időtlen kínom de velem van a végszó
Mely könyörtelen hideg bosszúszomjas s konok
Jönne értem a felmentő s kiváltó hideg gyilok
De nem tudom mikor jön,mert egyre csak kínoz.

Szólj hozzá!