Akár a régi, szép regék

Akár a régi, szép regék

De szép a táj! A hegytetőn a hó ragyog,
a Nap nevetve szórja rá a fényt
aranyt szitálva, sárga fáklyaként,
a szél szelíd, a fák között csak andalog.

A völgy ölére lágy ruhát lehelt a tél,
alá temetve annyi szép mesét,
a fagy bilincse, mint a hű pecsét,
vigyáz reájuk ott, amíg a lét alél.

De jő az új világ, a hős, a vakmerő,
s kacagva bontja szét a jégfalat!
A rend az úr, a szent idő, s az őserő;

kövekbe vés, s a rúna megmarad –
akár a régi, szép regék, s a fölkelő,
csalóka Nap, a drága ég alatt!

“Akár a régi, szép regék” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen, kedves Éva. Örülök, hogy így érzed.
    Szeretettel fogadtalak nálam. Zsike 🙂

  2. Drága Csillám, Icuskám, Marcsika!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást, és a kedves szavakat.
    Ölelésem:Zsike :):):)

  3. Kedves Hzsike ez nagyon szép szonettbe szedett gondolatok!
    Gratulálok:)
    üdvözlettel:M:)rcsi

Szólj hozzá!