ANNYIT KÍNLÓDTAM…

ANNYIT KÍNLÓDTAM…

Annyit kínlódtam az életben.
és milliónyi vágy él bennem,
hogy jó legyek, és jót tegyek
Mindig, mindenkit szeressek
Ám, ez nem is olyan egyszerű
Sokszor a sors epe-keserű
pirulát nyelet az emberrel
Kell, hogy
a kis hibát is szenvedd el!
Ezektől leszel majd erősebb,
s ha a hiúságod legyőzted
Minden jobb lesz és egyszerűbb,
újra magadba fogadod a derűt
Szüleim oly korán meghaltak
Társam, és szerelmeim elhagytak,
de mégis éltet a vak remény
Vágy hajt ki szívem rejtekén,
hogy jön még egy új, nagy esély
bár megtöri utam száz veszély,
de áthágok hegyeken, tengeren,
s ölébe fogad a szerelem.

Eger,2014.08.04.

“ANNYIT KÍNLÓDTAM…” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. …talán mégsem érdemlem meg, de álmodozni róla akkor is jó.
    Köszönöm, hogy olvastál. Vadvirág

  2. Biztosan meg is érdemled kedves Rózsa, ha mind azt amit leírtál betartod.
    Remek versednél elgondolkodtam én is.:)
    Szeretettel: Ica

  3. Kedves Andrea, Kata és Zsermen!
    Nagyon köszönöm pozitív véleményeteket versemről (és ezáltal kicsit saját magamról is, hisz a verseim Én vagyok.) Szeretettel Rózsa

  4. Kedves Rózsa!
    Az ember soha nem adja fel a reményt, hisz remények nélkül az ember halott…Tetszik ez a "nem adom fel" szemléleted, bármi volt, lesz az életben!
    Gratulálok versedhez!
    Örömmel olvastalak: Kata 🙂

  5. Nagyon tetszett! Tetszik az életfelfogásod és a gondokhoz való hozzáállásod! Zsermen mindent elmondott, amit én is akartam. 🙂

  6. Drága Terike! Köszönöm.
    Nagy dolog valakivel együtt gondolkodni, majdnem annyira, mint együtt (békességben, elégedetten) hallgatni. Jó érzés, ha valaki megért.
    Vadvirág

  7. Kedves Rózsa!.
    Sok értékes gondolatot vetettél papírra,
    érdemes Veled gondolkodni…..Megtettem…szeretettel:kövesdi Teri

Szólj hozzá!