Kiírom magamból

Megosztás
 | Nyomtatás | 11 hozzászólás | 847 megtekintés | Kategória: Beküldött versek| Szerző:

Kiírom magamból

Költőnek lenni csodálatos dolog.
Nem vagyok költő, én csak írogatok,
kiírom magamból a fájdalmat,
kiírom magamból, a boldogságomat.

Kikiáltom a világnak, mennyire szenvedek!
Kikiáltom, ha valakit örülten szeretek!
A lelkemben tombolnak a viharok,
és olyan jó,ha mindent kikiálthatok.

Leírom, hogy a családom mennyire szeret!
Leírom, szívemben ők foglalják el a helyet!
Leírom, az évszakok gyönyörűségét,
akarom,hogy ti is érezzétek szépségét.

Soha nem megyek úgy, hogy csak megyek,
mindent megnézek, a ringó faleveleket,
leírom a kiskutyám milyen hűséges,
leírom, hogy milyen okos, szépséges.

Leírom, hogy nem jó így az élet,
mert oly sok ember retteg, kéreget,
és ilyenkor fáj, sajog a szívem,
hát leírom a jó,és a rossz érzésem.

“Kiírom magamból” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Róza! Szívből köszönöm minden szavad!Arra gondoltam,hogy nem írok többet,de most azért is fogok írni,ha kell mindennap kiírom a nevét!!!Had lássa mindenki,hogy milyen csaló van közöttünk!!(l)

  2. Évám! Szeretettel gratulálok.

    Láttam a fb-on a versed Laki Jánosné Marika oldalán

    Úgy tüntette fel mintha ő írta volna.

    Azért tudjanak arról a vers-tolvajok, hogy Te is és én is harcolunk a tolvajok ellen és minden fórumra és a sajtóba is kiírjuk a nevüket. Azt is jó ha tudják ezek a gazok, hogy megalapítotok a pertársaságot, miután több ügyvéd is csatlakozott hozzánk és nem csak a magyar, a nemzetközi sajtó de a jogot is felhasználjuk hogy a tolvajok ne érezzék jól magukat ezen a földön akik verseket lopnak.

    Évám! Nem vagy egyedül. Gratulálok szép és igaz versedhez!

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Szólj hozzá!