Nem tél a tél

Nem tél a tél

Nem tél a tél, vajon lesz-e nyár,
rügyfakasztó kikelet nyomán?
Gyöngyharmatot hullat-e az ég,
s búzatáblát ringat-e a szél?

Megáll az Úr szava, mit ígért;
amíg „lészen”, ad a Föld termést.
Nem pusztítja többé vízözön,
szivárvány feszül, Ég – Föld között.

Bár a világban oly sok a bűn,
Mennyből kegyelem fénye vetül.
Türelmesen vár még az Isten,
hogy megtérjen az ember hittel.

Hálás szívvel dicsőítem Őt,
a mindenkor hű, jó Teremtőt.

(2016-01-17)

“Nem tél a tél” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Drága Ica!
    Köszönöm látogatásodat, kedves hozzászólásodat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  2. Drága Rózsika!
    Szép versedben az urat dicsőíted hálával, mert amit ő ad, helyébe oly keveset kér.
    Szeretettel voltam nálad: Ica

  3. Kedves Margit!
    Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat és gratulációdat.
    Szeretettel: Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa!
    "Nem tél a tél,"…ahogy írtad..
    Sajnos,az időjárás nagyon megváltozott.Már a virágok sem tudják,hogy mikor nyíljanak.
    Decemberben ibolya és százszorszép nyílott az udvaromban.
    Nagyon tetszett a versed, gratulálok!
    Szeretettel:Margit(f)

Szólj hozzá!