Remény

Virágoztak álmukban az alvó almafák,
távolból láttam még, lehullt egy levél,
a fa alatt kövekből lettek gyöngyszemek.
Nem csak egy percre lett fontos az életem,
a liliom-tiszta perc, a csend szívemen.
Porba hulltak már a hitvány szürke évek,
térdre hullott a csüggedt falak között
a remény, mikor elvétettem a léptemet.
Szóljatok csak rám, halvány kék ibolyák,
szóljatok rám tövist virágzó hajnalok
halkan,mint szívemben a mécses oly
szerényen, mielőtt porba hullna a remény.