Elmúltak az évek
Nézem az ablakból: búsan szakad a hó,
Fehér fátyla lebben, tündér-szép, csillanó.
Távol halk zene szól, duruzsol a csendben,
Régen őrzött álmot kelt életre bennem.
Hajdan volt meséknek édes ízét érzem,
Édesanyám hív majd: együtt kéz a kézben.
Rég meghaltak élnek, – emlékemben őrzöm,
Anyám tisztességét kellett örökölnöm.
Elmúltak az évek, felnőtt lett a gyermek,
Régen volt remények messzi útra kelnek;
Arcod elhalványul, átváltozik köddé …
– Emléked megőrzöm, most, és mindörökké!
Igényesen megírt, kedves visszaemlékezés a szeretett lényre, és az élet gyors múlásának tényére.
Tetszenek mély érzésű soraid. Vadvirág
Gyönyörű!
Megható szép emlékezős sorok:)
üdvözlettel:M:)rcsi