Hajszálad ezüstje

Hajszálad ezüstje

Tenger parti kisváros.
Minden szegletét bejárjuk.
Kezemet fogod, úgy sétálunk.
Az ég kékjéről, a fehér fodros felhőkről,
s a virágos balkonokról mesélek neked.
Faágon kicsi madárka szabadságról csivitel
kalitkába zárt madárkáknak, akik, csak
így ismerhetik a meleg záporokat.

Mikor az első csillag felragyog az égen,
hazafelé ballagunk tenger parti kicsi házba.
Homokban lábnyomunkat hagyjuk.
Parton tenger zúgását, s
sirályok sírását hallani.
Szorosan átölellek, te pedig összekócolsz.
Selymes hajamat ujjaid közé veszed,
s látni fogod az ezüst szálakat.
Nyugodt lelkem azt kívánná, hogy
a holdat, mely ma nem ragyog
fényesebben az én lelkemnél.
Sose váltsa fel a napsütés.

2014.jan.04.

Szólj hozzá!