Fagyos szerelem
Ma egy közeli erdőbe elsétáltam,
hófelhők gyülekeztek újra az égen,
a havas, csúszós leveleken megálltam,
és szüntelenül te jártál az eszemben…
Néhol a hó, sátrat vert a leveleken,
sok helyen kilátszik a szép, rozsda színe,
a bokor fehér fátyol alatt szendereg,
ó, ha a sors újra karjaidba vinne.
Fába karolok, mert a lejtőhöz érek,
törzse nagyon hideg, úgy érzem megfagyott,
a könyörtelen lelkek ilyen hidegek,
a tiéd is ilyen volt, mikor elhagyott.
Hazafelé megyek, újra visszanézek,
emlékszem, itt búcsúztam végleg el tőled,
fülembe zúgnak az utolsó lépések,
egy nagy űrt hagyott lelkemben, a szerelmed.
Szívből köszönöm Ildikó(f)
Nagyon szép ez a vers! Kedves Bogyi!
Gratulálok: Ildikó
köszönöm szépen Zsermen!:)