Csend
Bújik a gyilkos, rejtik hallgatás hegyek,
lassan szépen öl, úgy, mint az ünnepek,
előbb átkarol, majd mély sötétbe húz ,
torkod szorítja, mint megvadult hiúz,
és ha vége van, benned minden szó halott,
gondolat méhe nem nevel magzatot,
homokszem pereg, a tudat sivatag,
nem lesz érzelem, öröm, bú, s harag,
ott lesz a falon, rozsdavér szegen,
mit a csend megölt, gyönyörű szerelem.
Csak tűnődj nyugodtan, én nem zavarlak meg 🙂
Köszönöm, hogy beugrottál!
Üdv.
Janus
…mitől gyönyörű ez a szerelem, még tűnődöm ezen…
Sziasztok!
Köszönöm, hogy csendemben jártatok! 🙂
Üdv.
Janus
Szép.:)
A csend legyen vigaszod!
Tisztelettel olvastam e tragikus csendet. Tetszett. Üdv: Robi