Táncnak vége

Táncnak vége

Cipőm sarka olyan díszes
Strasszal rakott és veretes
Éltem mérföldjeit lépi
Elnyűtt léptek nyomát őrzi.
Színes gyönggyel, hogy kirakva
Megbicsaklik néha sarka
Tündér táncot, melyet lejtett
Elrejtik a kopott percek.
Milyen trendi, mily alkalmi
Kopogása már csoszogi.
Ütem lassul táncnak vége
Bizony fényét elvesztette
Mostanra már elnyűtt szegény
Másból iszik bort a legény.

“Táncnak vége” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Évi! Örömmel tölt el tetszés nyilvánításod. (f) Éva

  2. Kedves Anikó! Köszönöm értő hozzászólásod. Éva(f)

  3. Kedves Deva lehet hogy valami elveszti fényét de attól még ugyan az marad;) gratulálok versedhez Anikó:)

  4. Tündökléstől, kopottságig
    Cipősarokkopogás az élet apró lépései, öröme, keserve.
    Tetszik ez a megközelítés. Egyedi 🙂
    Szeretettel: Éva

  5. Kedves Deva!
    Milyen szomorú-vidám, játékos, kellemes, szellemes kis vers ez, poénnal a végén.
    Nagyon tetszik a versed!
    Szeretettel: Ildikó(l)(f)

  6. Köszönöm jégmadár! Igazán kedves vagy!! Szeretettel. Éva(f)

  7. Az a fránya idő, koptatja a cipőt. Jó, hogy a lelkedet fényesíti és ilyen versek születnek.

  8. Köszöbet drága Kata gratulációd, talán sokan vagyunk így, de vidáman fogjuk fel! Szeretettel. Éva

  9. Köszönöm drága Marika látogatásod, véleményed. Szeretettel. Éva(f)

  10. Kedves Éva!
    Bizony az a cipő már elkopott az évek alatt másnál is!;) Nagyon jó kis vers!
    Gratulálok!
    Üdv: Kata 🙂

  11. Szia Éva!
    Azt hiszem olvastam már tőled ilyen cipős táncos versikét,az is tetszett ,ez is tetszik:)
    Könnyedség,pici humor is jött át most verseden,jól áll ez neked:)
    M:)rcsi

Szólj hozzá!