Foszlányok II.

Foszlányok II.

Életem fő játszmáitól megszabadultam,
58 éves, őszülő fejjel.
Rossz vagyok, büntess meg!
Bármit adsz, szeretetet, szerelmet, bizalmat,
Vagy pénzt, tárgyi javakat,
Azt én, elkótyavetyélem!

Reggel arra ébredtem, nagyon szeretlek.
Ki s be tudok lépni abba a mezőbe, amit ketten teremtettünk.
Hiába nem vagy, mégis megtalállak,
Itt, magamban, a szívemben, a gondolataimban.
Hozzád beszélek, s Te hallgatsz értőn, figyelmesen.
Nem vonhatod meg magadat tőlem!
Kinyújtom karom, és magamhoz vonlak.
Nincs köztünk távolság, egyek vagyunk.

Apukámon múlt, hogy élek.
Még senki nem akart engem olyan erősen, mint Ő.
*
Felfedeztem új képességemet.
Tudok a szeretet hangján szólni.
Sőt, maga vagyok a szeretet.

Mikor eldöntöttem, őszinte leszek,
Felfedeztem, mennyit hazudok.
Mikor elhatároztam,
Nem játszok szerepeket többé,
Felfedeztem, CSAK SZEREPEKET játszom!

Mikor kerestem önmagam, nem találtam.
De egyszer csak találtam valamit,
Ami fonálszerű,
S amelynek mentén lépésről- lépésre,
Közelebb-közelebb kerültem
Igazi ÉN-VALÓMHOZ.
Így találtalak meg TÉGED!

Ha el tudtam volna mondani Anyukámnak,
Ha meg tudtam volna osztani vele,
Első, óvodai szex élményemet,
Egészen másképp alakulhatott volna
Anya – gyermek kapcsolatunk,
S az ÉLETEM.
De nem lehetett, s így nem volt esélyem,
S akit rajtam kívül érintett a dolog,
A TITKOT sírba vitte.
*
Életem tele van TITKOKKAL, melyek soha nem derültek ki!
*
Kerestem határaidat, s ráébredtem,
NINCS HATÁROM!
A világ számomra olyan hely volt,
Amelyben NINCS OTTHONOM!

FELÁLDOZTALAK, hogy megtaláljam önmagam,
S így találtalak meg TÉGED!
*
Önmagába visszatérő kör vagyok!
Mert, mi történt?
Rácsatlakoztam a kimeríthetetlen,
Végtelen energiaforrásra, azzal,
Hogy megnyíltam feléd.

– Én-pszichológa! – mondtam én.
– Lélek-bujkálás! – mondta M.
– Jaj de jó szó! Mindjárt elélvezek! – kiáltottam kacagva.
– De könnyű téged kielégíteni! – nevettél.
– Aláírod? – csaptam le a lehetőségre.
– NEM! – volt a válasz. – Még azt hiszik, leszbik vagyunk!

Más kezét használtam a magamé helyett!
Lehettem úgy öt éves?
*
Magányos farkas vagy, mondtad.
Ez azt jelenti, odaadod magad nekem, mint eszköz,
De nem nyílsz meg egészen.
*
Kivonultál közös terünkből,
s vákuum keletkezett,
mely beszippantott engem.
Soha ne érezd azt a fájdalmat,
amit én éreztem közben!

Most már tudom.
Erősebb vagy,
mint a SZEXFARKASOD.
Miért ne etetnéd?
Ha úgy gondolod.
Most még elbírsz vele,
de vigyázz, mert öregszel,
s megfogyatkozik erőd.
Ezért ne feledd!
A farkas mindig
farkas marad,
bármennyire is domesztikálod!

Senki-földje, 2014. ősze

“Foszlányok II.” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Laca!
    Nagyon nagy erőt, bátorítást adnak nekem a soraid. Boldog vagyok hogy olvastál, olvasol
    engem, hogy lelkes visszajelzést kapok Tőled, és a Társaktól.
    Igen, úgy van ahogy mondod! Az írásért magáért írok, s mert nem tudok, és nem is akarok mást tenni. Erről nem most döntök! Ezt már eldöntöttem, valamikor a régmúltban.
    Most csak teljesítem az ígéretet.
    Szeretettel üdvözöl,barátod: Idikó:)(l)

  2. Kedves Ildikó!

    Én pedig bízom benne, hogy olvashatom majd, bármilyen formában is.
    Ez a rövid gondolatsor, amit válaszként írtál, talán még értékesebb, mint maguk a foszlányok, itt fentebb. Ha egyszer összegyűjtöd a 15×60 oldalnyi anyagot egy kötetbe, talán kiragadhatsz innen néhány mondatot az ajánlásba, vagy előszóba.
    Örömmel látom, hogy te is éppolyan ember vagy, aki nem a tetszésért ír, nem is az elismerésért, és nem is a célokért (lásd – pályázatok), hanem szívből, zsigerből, ahogyan kizúdul, avagy épp előcsordogál csöndesen. Ezt én mindennél többre tartom az irodalomban.
    Sok sikert kívánok további alkotásaidhoz, és minél több megjelenést, publicitást.
    Örülök, hogy itt vagy ezen az oldalon (is), és olvashatunk téged. Mert amikor téged olvasunk, akkor TÉGED olvasunk.

    baráti szeretettel: Laca:)(f)

  3. Köszönöm Kedves Laca!

    Pontosan látod, miről van szó! Te is átmentél hasonlón, azért tudod. Az egy különleges, felfokozott lelkiállapot volt. Egy esemény indította el. Egy veszteség élménye, ami semmilyen korábbi élményhez nem hasonlítható. Írtam! Írtam! Írtam! A legtöbbet reggel és délelőtt. Bárhol voltam. A konyhában, az udvaron, a kertben, a kazánházban. Éppen ott, ahol ért a gondolat. Megelevenedett a múltam, s mégis, annyira még soha nem voltam a jelenben mint akkor. Teleírtam vagy 15 kockás füzetet. Erre az oldalra, néhány válogatott darabot töltöttem fel először. De mostanra rájöttem, hogy ezek a darabkák, összetartoznak. Sem akkor, sem azóta, nem tudtam elvenni belőlük semmit, de hozzájuk tenni sem. Ez a különleges ihletett állapot elmúlt, de az írás szokása megmaradt. Az életem részévé, igényemmé, életformámmá vált. Örülök hogy észrevetted, s hogy ezt is leírhattam. Közben dolgozom egy történeten is, ami a mögöttes eseményekről szól. Bízom benne, hogy egyszer csak elkészül!

    Baráti üdvözlettel: Ildikó:)

  4. Kedves Ildikó!

    Magam is azt gondolom, mindezekről lehetne akár bővebben is írni. Avagy lehetett volna (ha már elszállt az a lelki állapot, melyben fogantak soraid). Ám… Nem is az lenne az igazi babérra termett toll-gyümölcse. Mert ilyen rövid, tömör formában írni, ily velős, mély, szép, fájdalmas, stb. emlékekről, kiforrott lélek-kincsekről, inkább ez, mi babért érdemel. Részemről: Főhajtás, s le a kalappal. (Bár én nem is hordok)

    üdvözletem: Laca:)(f)

  5. Köszönöm kedves barnaby, megtisztelő hozzászólásodat, hogy itt jártál, olvastál. Tényleg, érdekes hogy nagy betűvel írtam bizonyos szavakat, nem tudom miért, mert most azt gondolom, írás közben, csupán eszköz voltam, közvetítő. De lehet, hogy csak fontosnak éreztem őket.
    Az oviban csésze volt a jelem.:)
    Üdvözlettel: Ildikó:)

  6. Drága Mami és Deva!
    Nagyon köszönöm hogy itt jártatok, olvastátok a soraimat,tetszéssel fogadtátok s elgondolkoztatok, elmerengtetek rajta.
    Szeretettel ölellek benneteket: Ildikó(l)

  7. Köszönöm kedves Zsermen a gratulációt!
    Boldog vagyok, ha a soraimmal örömet szereztem. Válaszolva a sejtésedre, nem vagyok pszichológus, mint ahogy Te sem irodalom tanár. Szerettem volna az lenni, de azt hiszem, csak magamon szerettem volna segíteni. A gyerekeim születéséig, nagyon sokat olvastam, szépirodalmat, véletlenszerűen, a születésük után pedagógiai, pszichológiai tárgyú könyveket. Még később, üzletieket. Egy biztos, mindig nagyon szerettem, az elmélyült beszélgetéseket. De ezek a versek, vagy micsodák, egész más természetűek, mint azok a dolgok, amiket beszélgetve mondok el. Ezek a gondolatok,valahogy ihlet szerűen jöttek, összetömörültek, sorba rendeződtek, egységbe foglalódtak, s én hagytam őket világra jönni, mintegy kilöktem magamból őket, nem álltam nekik ellent, mint ahogy egyébként, legtöbb mindennek szoktam, és nem is, vagy csak nagyon ritkán változtattam rajtuk.
    Még egyszer köszönöm a hozzászólásodat, nagyon sokat jelent nekem.
    Szeretettel és hálával: Ildikó:)

  8. Köszönöm Kedves Költő Társaim a hozzászólásotokat.
    Kedves [b]Marcsi[/b]! [b]Anikó[/b] és [b]Kata[/b]!
    Az a felfokozott lelkiállapot, amikor a fenti sorokat írtam, és még nagyon sok mást is, sajnos, vagy hál- istennek, elmúlt. Nagyon sok füzetet teleírtam, s lassan haladok a Word-be való átírással, s még csak a töredékét, lehet a legjobbakat, küldtem be ide, kicsit félve, mert nem tudtam, milyen lesz a fogadtatás. De annyira kedvesek, szeretetteljesek vagytok, hogy kicsit felbátorodtam. Úgyhogy küldöm a többit is, meg amit azóta írtam.
    Nagyon örülök hogy megértő fülekre találtam köztetek, s jól esik a bátorításotok.
    Szeretettel üdvözöllek bennetek: Ildikó:)(l)(f)

  9. Amiket,az előttem szólók elmondtak, minden helyén-való…nagyon őszinte és mély kitárulkozás a versed, még hacsak gondolatfoszlányok is…de meditálásnak inkább nevezném. Talán a nagy betűs részeket, hanem emeled ki, még jobban elgondolkodtatta volna az olvasóidat…így könnyítettél a "lélekbúvárkodásunkon".Gratulálok szeretettel versedhez. Üdvözöllek:B:)

  10. Kedves Ildikó! Foszlányaidat olvasva külön is megállják helyüket. Nagyszerű alkotás, egyedi és mély analízis. Nem elég egyszer olvasni, ízlelgetni kell arra késztetnek a sorok. Tetszik, szeretem versek köré tartozik. Elismerésem a költőnek és a befejezés is zseniális. Szeretettel olvastam. Éva(l)(f)

  11. Kedves Ildikó!

    Négy óra van! Mára befejeztem. Versedet olvasva elmerengtem. Élet-foszlányok, vagy egy vallomás, kiderül a szándék, de kell még több olvasás….

    Szeretettel gondolva rád: Jártó Róza /mami/

  12. Kedves Ildikó!
    Foszlányaidat többször átolvastam! Sok érzést mutatsz meg nekünk, Édesapádhoz, Édesanyádhoz, Párodhoz, Önmagadhoz fűződő érzéseket olvashattam soraidban. Elgondolkodtam rajtuk. Írj, Ildikó, jöjjön ki minden fájdalom, öröm, ami benned van!
    Átérzéssel olvastalak!
    Szeretettel: Kata (f)

  13. Kedves Ildikó ! Teljesen egyetértek Marcsival bár gondolom nehéz elidőzni egy egy foszlánynál de" Most még elbírsz vele " amíg elbírsz vele hagyd zúdulni ……………így is mindenképp (l)gratulálok Anikó

  14. Újabb foszlányaidnál is itt jártam kedves Ildikó!
    Most is azt javaslom,hogy egy egy foszlányból írj hosszabb hangvételű verset vagy prózát is.
    Többet sejtő,mély sorok ezek ne csak csepegtesd, add ki hagy zúduljon!!(f)
    M:)rcsi

  15. Köszönöm kedves Ica, megértő szavaidat, kedvességedet, s hogy itt jártál.
    Szeretettel: Ildikó(l)

  16. Mélységes önvallomás, önostorozás, pedig tele vagy szeretettel kedves Ildikó!
    Megértéssel olvastam a "foszlányaidat…(l)
    Szeretettel ölellek: Ica

Szólj hozzá!