Január

Megosztás Nyomtatás 1353 megtekintés 20 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Január

Hibernált idő, jégterek,
január szele sepreget
álmot, nyáridőt, illatot,
mindazt, mit szíved itt hagyott,

halomba gyűjti, és a tél
páncélt borít rá, krómacél
tükrén borzad a fájdalom,
emléked izzó szálakon

belém fonódik, és körém,
kering a régmúlt fénykörén,
melegbe burkol, s majd fakaszt
olvadó könnyből új tavaszt.

“Január” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  3. Köszönöm szépen a figyelmeteket!
    Így van, kedves Andrea! De nem kicsit, hanem teljesen le kell vetkőzni az ó embert! 🙂

  4. Az újjászületéshez meg kell halnunk egy kicsit.

  7. Kedves Zina!
    Gratulálok és én is az új tavaszt várom.
    Szeretettel: Viola (f)

  8. Köszönöm szépen a figyelmeteket, és az itt hagyott kedves szavakat!
    Tényleg nem tavaszváróként íródott.
    Ölelek mindenkit külön-külön, s együtt! 🙂 (l)

  9. Kedves Zina!
    Fájdalmasan szép sorok! A tavasz reméljük meghozza majd az enyhülést, a hidegnek és a szomorúságnak is!
    Szeretettel gratulálok! Kata (f)

  10. "tükrén borzad a fájdalom,
    emléked izzó szálakon

    belém fonódik, és körém,
    kering a régmúlt fénykörén,"
    Fájdalmasan gyönyörű, szeretettel gratulálok! Rózsa(l)

  12. A tél képeibe szőtt ézések..
    Tetszik a versed ritmusa, a rövid, megállító szavak, a rímek.
    Örömmel olvastalak 🙂
    Szeretettel: Éva

  14. Nagyon szép, talán nem is tavaszváró inkább elengedés?

  15. Babérlevél teával (cfc)Gratulálok: Janna

  16. Nagyon szép a januárod, de van benne egy kis fájdalom.
    Tavaszra majd elmúlik.(f)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  17. Mar- mar védjegyedde válik ez a versforma (ritmus, szotag szám…) kiváló rimek, képek hangulatok. Ha nem látnám a neved, mar rád ismernék akkor is..gratulálok:b;)

Szólj hozzá!