Nők nélkül

Nők nélkül

Mi lenne nélkülünk, arra gondolok,
nélkülünk nem lennének holnapok,
nélkülünk,nem lenne szerelem,mámor,
hisz kihez jönne akkor el Ámor.

Nélkülünk nem lenne lágy ölelés,
még fájdalmasabb lenne a szenvedés,
nélkülünk nem lenne mézédes csók,
ha nem lennénk,kinek szólna a sok bók?

Ki lenne a szellő, ki simogatná hajatok?
Ki lenne a harmat, mi csókolja vállatok?
Ki ölelne úgy, mint egy tüzes láva!?
Ki lenne nektek, a jéghegy orma?

Ki lenne, ki mély álomba ringat?
Ki lenne, ki téged úgy felbosszant?
Ki lenne kiért szívetek dobban?
Ülnétek szomorúan, egy sarokban.

Nélkülünk unalmas lenne, a napotok,
kivel néznétek a sok csillagot?
Nélkülünk életetek mostoha lenne!
Nem születne soha meg, a szerelem
GYÜMÖLCSE…

“Nők nélkül” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike! Viola! Fekete cica! Zsermen! Éva! Ildikó!
    Nagyon köszönöm a véleményeteket!;)
    Kedves Zsermen szerintem a férfiakról is lehet ilyen szépet írni!

  2. Kedves bogyi!
    Nőnek lenni jó! Nagyszerű versedből, csak úgy sugárzik a női büszkeség, az öntudat! Ez tetszik!
    Szeretettel üdvözöllek: Ildikó:)

  3. Nem hiába neved Éva, megszületett a kérdések halmaza, nők nélkül élet sem lenne,
    minden kérdés tetszik benne.
    Olvastatja magát! 🙂 Éva

  4. Kedves Éva!
    Nagyon szépen megírt sorok, és bizony nélkülünk mit is csinálna Ádám?:)
    Gratulálok szeretettel: Kata (f)

Szólj hozzá!