Röppenő időben
Magányos galamb néma esti szürkület,
a kopár tengerré hullámzó égbolton,
elröppenő időben gubbaszt reményem,
maradt megtört szív jeges tövisek között.
Meggyötört szárnyaimon homokvárra épülő vágy
repíti magasságokba megbotlott bűneim,
turbékolva kérőn, hozd vissza Istenem nekem
az elfolyt életem kenyerét, borát, vidd bánatát.
Begytejjel táplált fészeklakó gyümölcsöm,
tanítottalak együtt repülni fényben,
szent madaram, életem értelme lettél.
Szél fuj bennem egy hangot, már oly messze jár,
megcsorbult lelkem visszavár, vissza találj
míg törött szárnyam örök messzeségbe vágy.
Köszönöm Erzsike, hogy meglátogattál és kedves szavaid. Éva
Köszönöm Rózsa örülök, hogy tetszett. Éva
Köszönöm Ildike véleményed.
Kedves Évike!
Szeretettel olvastam, szomorú, szép gondolataidat.
Nagyon szép képeket láttam!
További szép alkotásokat kívánok: Erzsi
Kedves Éva! Szeretettel olvastam szomorú – szép versedet.
Szeretettel: Rózsa(f)
Szomorkás, kifejező, szép, versed.(f)