Aratóvers

Aratóvers

Péter és Pál, két jó barát,
nyár közepén aratni jár,
vállra veszik éles kaszát,
irány az aranyló határ.

Markot szedni megy a Marcsa,
bajszos, mint egy jó nagy harcsa,
de dolgos az Istenadta,
a sarlóját kézbe kapta.

Két legény a rendet vágja,
víg daluk szól a határban,
kis pacsirta száll az égen,
Marcsa izzad, fő levében.

Toronyban a harang kondul,
két legénynek gyomra kordul.
Leülnek egy hűs fa alá,
előveszik a tarisznyát.

Darab kolbász friss kenyérrel,
falatoznak víg kedéllyel,
tarisznyában matat Marcsa,
teli butykost megtalálta.

Nagy szomjasan jól meghúzza,
elakad tőle a hangja,
krákog, köhög, folyik könnye
aratópálinkát nyelve.

Legényeknek továbbadja,
körbe-körbe jár a flaska,
jóízűen kortyolgatnak,
munkára már nem gondolnak.

Kiürül lassan a flaska,
három torok huzatot kap,
Péter vidám, Pálra nevet,
egy üveg bort még elővesz.

Pál sem akar elmaradni,
teli üvegét kiteszi,
vígan nevet most már Marcsa,
két legényre kacsingatva.

Tüzes bortól piros arca,
Pétert és Pált csókolgatja,
nagy meleg és jó itóka
mindhármukat elaltatja.

Estefelé jön a gazda,
a kalapját földhöz csapja,
szedtevette teremtette,
mára nem lesz bér fizetve.

Holnap Marcsa otthon marad,
mert ő hozta rátok a bajt,
a markot én magam szedem,
rajtatok lesz majd a szemem.

Így járt egyszer a két barát,
ki még mindig aratni jár,
de kerülik ők a Marcsát,
inkább eszik a sült harcsát.

“Aratóvers” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. eZ A MARCSA szerintem férfiú lenne…Marcsa Kázmér…vagy jaj a férfinemnek, ha mégis nő…bár azt mondják, van az a mennyiségű alkohol, amettől már minden nő szép…:) Gratulálok János barátom, versedhez, tetszéssel olvastalak:B:)

  2. Kedves János humoros arató versed i is tetszik!!Azt mondják,minden bajnak oka a nő!!;) itt be is bizonyosodott!!

Szólj hozzá!