Csomor Henriett Nem hagylak elveszni sohasem

Nem hagylak elveszni sohasem

Szívem lelkem tele van szomorúsággal,
kesergek is érte egyfolytában.
Ő már nem tud többé jönni hozzám,
gyönyörű gyöngy sorait többé nem olvashatom.
Rettenetesen hiányzik, s nem
tudok beletörődni hiányába.
Szívem fekete gyászba öltözött.
Szemem jeges könnyzáport hullajt.
Valaki elment, aki évekig melengette
szívemet lelkemet.
Vele oly gyorsan szálltak a napok, s évek.
Mintha tavaszi szellők szárnyára ültetett volna,
s repített tova, ahogy még senki se.
Vezetett, s tanított a szépre, s a jóra, kezemet el
sose engedte.
Ezernyi csodát éltem meg vele.
Nem engedhetem, hogy elvesszen,
belehalnék bánatomba.
Nem veheti el, s nem hagyhatom,
hogy kedvét szegje a technika ördöge.
Képzeletemben érzékeny, gyenge szívét
újra, s újra átölelem.
Szüntelen csak kapaszkodom, kapaszkodom belé.
Nem záródhat be előtte még az elektronikus világ.
Kérlek Istenem segíts neki, s adj neki rengeteg kitartást még,
s becsüld meg alázatos munkáját.
Hinni szeretném, hogy vissza fog jönni, s akkor majd
újra patak fakad a világra boldogságomban.
Addig nyugtalan vagyok, s nem tudok
vigasztalódni még vissza nem tér!
2016. január 25.

Szólj hozzá!