Magasból zuhanni le
Már minden más, itt hol a lét fuldokol,
s nincs mosoly sem, az ember arcokon.
Maradandók csak, a szikla meredélyek,
melyek körbefonják, egy elveszett városképet.
Itt ahol élek.
Magasból zuhanni le, ide a nagy semmibe.
Az idő megállt, a lélek sivár.
Koldusként könyörög egyként a nemzedék,
nem hallik magasba emberek jajongó szava,
itt minden szenvedés már.
De még áll a vár!
Utcán elkeseredés kóborol,
látni az áldozati bárányokat.
Ifjúságnak nincsen csak kárhozat.
Félelemtől nem jár már este sem a lélek.
Csak gyűlölködés, irigység, elmenekülések.
Hamis hang hallik!
Az álnok, ördöggel paroláz,
létet ellepi sötét gyász.
Homályba veszett egykori szép emlékek.
Vajon lesz még nyugodt éjszakánk?
Visszatér e még összetartozás?
Nem kérnék, úgy érzem sokat,
ültessünk szeretet virágokat!
Főképpen, vegyük emberszámba
a magyarokat.
Köszönöm Erzsike látogatásod és kedves szavaid.Szeretettel. Éva
Köszönöm drága Évi , örömmel tölt el látogatásod. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Gyönyörű, igaz soraidat szeretettel olvastam. Szívszorító gondolatok. Sajnos…..
További szép alkotásokat kívánok: szeretettel Erzsi
Nagyon remek sorok drága Évi!(f)(l)
Köszönöm icu véleményed sokat jelent számomra. Éva(f)(l)
Köszönöm Barnaby gratulációd. Éva
Köszönöm Vadvirág látogatásod és véleményed. Éva(l)
Kedves Évike!
Minden sora versednek egy gyöngyszem, ebben a sárban amit taposunk.
"Utcán elkeseredés kóborol,"…szomorú.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szomorú és bus (kor)kép napjainkból, napjainkrol…valahol Európában. ..gratulálok versedhez szeretettel:b
Drága deva! Gratulálok hazaszeretettől fénylő soraidhoz, jó volt olvasni. Remek lenne, ha végre emberszámba venne a többi "nagy" nemzedék is! Vadvirág