Sosem volt…

Sosem volt…

Sosem volt kertben eltévedtem.
Virág illattól megrészegedtem
s hallgattam ahogy a madarak mesét mesélnek.
Zöld indaként kúszott a lelkembe vissza az élet.

Kristály patakban megmártóztam,
bánatom, félelmem mind benne hagytam
s szabadon szárnyalva mélyen és tisztán szerettem.
… e sosem volt kertben egy sosem volt emlékre leltem.

“Sosem volt…” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Andrea!

    "Zöld indaként kúszott a lelkembe vissza az élet.

    Kristály patakban megmártóztam,
    bánatom, félelmem mind benne hagytam."

    Mintha egy szép mese derűs képei elevenednének meg előttem, ahol a hősnő magára talál, megtisztul, kiteljesedik…
    Nagyon tetszik!

    üdv: Laca:)(f)

  2. Kedves Andrea!
    Jól körülnéztem sosem volt kertedben, és nagyon tetszik. A békét, szeretetet árasztja.
    Szeretettel üdvözöllek: Erzsi

  3. Kedves Anikó! Nagy küzdelem nekem a sok negativitástól való megszabadulás. Igazad van – ha minden nyomasztó gondolatot elengedek, megtalálhatom magam, mert valahol a mélyben, a sok szemét alatt, meglapul az igazi énem. 🙂

  4. "s szabadon szárnyalva mélyen és tisztán szerettem."
    Minden sora gyönyörű ennek a versnek, kedves Andrea!
    De ez a sora különösen tetszik!
    Szeretettel: Ildikó(f)

  5. Kedves Andrea "bánatom, félelmem mind benne hagytam"felszabadultságról árulkodik nekem mintha végre eltudtad volna engedni nem bánod hogy eltévedtél mert így találtad meg magad gratulálok Anikó:)

Szólj hozzá!