Búcsút int a tél

Búcsút int a tél

Lebben a szellő, fényt szór az ég,
búcsút int erőt vesztve a tél.
Matt még a táj, a zöld halovány,
de titkon tavasz hírnöke jár.

Fagy fölenged, mag csírbaszökken,
hajnali ég harmatot könnyez.
Erdő mélyén szól a pacsirta,
kék szemét az ibolya nyitja.

Sétára hív a friss fuvallat,
kedvesen érint a sugallat.
Oly jó kint a szabadban végre,
felnézni a ragyogó kékre.

(2016-02-11)

“Búcsút int a tél” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen!

    Köszönöm látogatásodat, örülök tetszésednek.

    Üdvözlettel: Rózsa:)

  2. Kedves Ildikó!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa:)

  3. Örömmel olvastam szép versedet, Kedves Rózsa!
    Szeretettel: Ildikó:)

  4. Kedves Margit!
    Köszönöm olvasásodat és kedves véleményedet.
    Szeretettel: Rózsa(f):)

  5. Kedves Rózsika!
    Szépen "búcsút"intettél a télnek!
    Örömmel olvastam versedet!
    Szeretettel:Margit:)(f)

  6. Kedves Terike!
    Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet, igyekszem írni a tavaszról is írni.
    Szeretettel: Rózsa

  7. Kedves Rózsa!
    Szép verset írtál a télről.
    Megérdemli,mert nem volt szigorú hozzánk az idén.,!!
    A tavaszról is írj ilyen kedves verset!
    Szívesen olvasom:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!