Búcsút int a tél

Búcsút int a tél

Lebben a szellő, fényt szór az ég,
búcsút int erőt vesztve a tél.
Matt még a táj, a zöld halovány,
de titkon tavasz hírnöke jár.

Fagy fölenged, mag csírbaszökken,
hajnali ég harmatot könnyez.
Erdő mélyén szól a pacsirta,
kék szemét az ibolya nyitja.

Sétára hív a friss fuvallat,
kedvesen érint a sugallat.
Oly jó kint a szabadban végre,
felnézni a ragyogó kékre.

(2016-02-11)

“Búcsút int a tél” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Szép verset írtál a télről.
    Megérdemli,mert nem volt szigorú hozzánk az idén.,!!
    A tavaszról is írj ilyen kedves verset!
    Szívesen olvasom:Kövesdi Teri

Szólj hozzá!