Búcsút int a tél
Lebben a szellő, fényt szór az ég,
búcsút int erőt vesztve a tél.
Matt még a táj, a zöld halovány,
de titkon tavasz hírnöke jár.
Fagy fölenged, mag csírbaszökken,
hajnali ég harmatot könnyez.
Erdő mélyén szól a pacsirta,
kék szemét az ibolya nyitja.
Sétára hív a friss fuvallat,
kedvesen érint a sugallat.
Oly jó kint a szabadban végre,
felnézni a ragyogó kékre.
(2016-02-11)
(l)Köszönöm, kedves Andrea.
Kedves Zsermen!
Köszönöm látogatásodat, örülök tetszésednek.
Üdvözlettel: Rózsa:)
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa:)
Csodás!
Örömmel olvastam szép versedet, Kedves Rózsa!
Szeretettel: Ildikó:)
Kedves Margit!
Köszönöm olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa(f):)
Kedves Rózsika!
Szépen "búcsút"intettél a télnek!
Örömmel olvastam versedet!
Szeretettel:Margit:)(f)
Köszönöm kedves szavaidat, drága Ica.
Szeretettel: Rózsa
Üdítő a versed drága Rózsika!
Örömmel voltam itt: Ica
Kedves Terike!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet, igyekszem írni a tavaszról is írni.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Rózsa!
Szép verset írtál a télről.
Megérdemli,mert nem volt szigorú hozzánk az idén.,!!
A tavaszról is írj ilyen kedves verset!
Szívesen olvasom:Kövesdi Teri