Ha még élnél?

Ha még élnél?

Ha még élnél, már elmondanám
Neked, hogy mennyire szeretlek.
Hogyha nem leszel már,
Soha nem feledlek!

Azt, hogyha átölelsz,
Többé már nem fázom.
Nyári zápor alatt
Veled már nem ázok.

Azt, hogyha veled vagyok,
A Nap is szebben ragyog.
S ha rám nézel, már akkor
Nagyon boldog vagyok.

Nem mondhatom el!

Mit tegnap akartam elmondani,
Ma már nem mondhatom el.
Kinek el akartam mondani,
Az többé már nem felel.
Elvitte őt már, talán az őszi szél.
Lehullott a virág, elsárgult a levél.
De emléke bennem, Mindörökké él!

“Ha még élnél?” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Szalianna!
    Gyönyörű vers,,emberi érzések.
    Boldogsággal olvastam….már én sem mondhatnám el…szerencsére
    időben elmondtuk egymásnak.
    Szeretettel:Kövesdi Teri

  2. Kedves Julianna!
    Nagyon szép versed átérzéssel olvastam.
    Ha nem is mondhatod már el, Ő tudja a gondolataidat.
    Szeretettel: Viola (f)

  3. Marcsika! Te is mély érzésű emberke vagy. Azt érzed ki a versből, ami a lényeg!
    Azt meg külön megköszönöm, hogy azt írtad, hogy mások helyett is leírtam!

    Köszönöm! Puszi Neked is!

  4. Kedves Margitka!
    Örülök, hogy az érzéseket és nem a hibákat keresed a versben! Puszi Neked!

  5. Nagyon szép szerelmi vallomás a szeretett párodról!
    "emléke bennem, Mindörökké él!"

    Szeretettel:Margit:)

  6. Szép emlékezés.Tipikus eset,amikor késő lesz elmondanunk amit nagyon szerettünk volna.Pedig könnyű lenne a megoldás-elmondani amikor még lehet.S ennek ellenére beleesünk sokan:(
    örülök,hogy leírtad sokunk helyett!üdv:Marcsi

Szólj hozzá!