LÁTTAM A FÁT

LÁTTAM A FÁT

Láttam a fát sírva
csupasz ágait
összeborulva
dermesztő
hidegben
vacogva

Láttam
madarat sárban
szárnyairól a
sarat lerázva
tova repült
a csupasz faágra
összeborulva fázva

Láttalak téged
ki menekültet
felsegített
majd hajléktalanhoz
futottál
meleg ruhát osztottál
miközben fáztál

De boldog voltál
miként a fa is
ahogy ágain
öleli a vergődő
madár szárnyait

Most a földet
látom sírni,
tehetetlenül nézi
hogy kinek magát
adta,vesztébe sodorja
testén mély sebet ejtenek
vizei mérgezettek lettek

Szeretem nézni az estet
az este,nekem a legszebb
mikor nem látok
csak sok csillagot
egymásba ölelkezve
talán boldogok?

Kondoros 2016 február 16

“LÁTTAM A FÁT” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. A csillagok talan valoban boldogok. Remek versedhez gratulalok.

  2. Lírai és fájdalmasan valóságos. A jelenünk tükröződik benne.

  3. Nagyon szép a versed, kedves Rzsike, gratulálok!
    Szeretettel: Rózsa:)

  4. Szép verset kerekítettél Rzsike!tetszik.Láss még meg sok mindent!
    gratula:M:)rcsi

Szólj hozzá!