Szárnyaló
Szeretnék szárnyalni, s meglátni
Majd megmutatni az eget
Szeretném láttatni s megállni
A hidegen fújó szelet
Megélni mindent, úgy ahogy kell
S érezni azt, hogy mi vagyunk
Az elsők és utolsók, mert felkel
A remény mikor elalszunk
Mint a nappal, ha bukik alánk
S felettünk hold ragyog
Már látom, nincs ami bánt
Mert újra veled vagyok
Veled, mint lidérc, s huhogva
Hogy ne legyen nyugtod
Míg fénylő énem láttatja
A vezérlő csillagod
S ha felkel álmából a nappal
Újra együtt leszünk
Mert miénk est és hajnal
Fényénél részegedünk
Szép szárnyalás! Tetszett. Üdv: Robi
A lidercek rosszak általában. .Miért akarsz ártani annak akit szeretsz? Én ezt a részt kihagynam az amúgy szép gondolatisagu versbol. .
Szerelmes, szárnyaló összetartozás!
Szépen vázoltad, festetted le mély érzéseidet…sikerült Veled együtt felemelkedni a földről, majd józanul, de boldogan visszatérni oda. Tetszett. Vadvirág
Kedves Albert!
Tetszett. Jó volt Veled szállni.
Szeretettel: Viola :]
Remek vers, gratulálok! 🙂