Mindenki velem
Mosolyommal, büszkén ver szívem,
Minden, mi kell, itt van énvelem.
Eltekintek balra, ott van minden jóság,
Majd eltekintek jobbra, ott van minden jószág.
Zöldell a fű, nyújtóznak a pitypangok,
Ma néktek lágy szellőt, s meleget adok.
Éljetek még, s lássátok, magam is élek,
Ha lenne okom talán, de nincs reá, hogy féljek.
Tekintem a jövőt, nézem is az ösvényt,
Majd ide fújja a szél, a nékem való nőstényt.
Előbb a sorsot áldja, hogy mellém szegődik,
De aztán, ha rájön, órákon át, kenődik.
Magam mögé pillantok, hadd látom, ott nékem mi terem,
Látom is jól, emberek, kiktől örömöm lelem.
Boldogságom újra, arcomra vetem,
Mert most van itt, mindenki velem.
2015.05.11.
Kedves Örülök, ha tetszett! 🙂
Ez a kezdenek egy picit vicces nekem, mert 9 hónapos a vers. 🙂 😀
Értem mire gondolsz, de nekem ez már régi. De hát én attól függetlenül szeretem, ezt is.
Meg azokat is…
Üdv.
Szabolcs
🙂 Köszönöm 🙂
"Majd ide fújja a szél a nékem való nőstényt".
🙂
Szellemes. 🙂
Köszönöm!
A tartalmat szépen kifejtetted, de az ütem, dallamosság közben kissé csorbát szenvedett.
Ennek ellenére tetszéssel olvastam. Vadvirág
Kedves Szabolcs!
Jó is az, ha mindenki Veled. Kívánom, hogy a jövőben is maradjon ez az állapot.
Szeretettel: Viola :]
Köszönöm!
Szép vágyakozó vers, tetszett! 🙂