Számok
Egy múló fájdalom.
Egy csendes elválás.
Egy meg nem értett vallomás.
Búcsúzom.
Kettő ember,
kik egymást szerették.
Kettő meg nem ismert ember.
Még intek-távolodva.
Három átérzett év.
Három reményekkel,
és türelmetlenséggel szentelt ölelés…
Könnyeznek a szemek.
Négy szem-tekintetek.
Párokban szolgálva
fiút s lányt…
Mintha lassan köddé válna alakod.
Öt ujj egy kézen.
Letörölni igyekszik gyengeségnek szégyenét.
Mindenért felelős könnyeket…
Már magam vagyok.
Vérző szívvel,
kóborló lelkemmel.
Megérkeznék hozzád…
De már nem lehet.
Újpest; 1990. Március 9. Péntek.
Köszönöm nektek hogy olvastatok.
S megértettétek a versemet.
További szép napot kívánok nektek.
Tisztelettel: Bakos Attila Péter.
Nagyon eredeti! Az érzés is átjött! Tetszett!
Szép, megható a versed. Színesen, és teljes mélységében érzékelteti a szeretett lény elvesztése feletti bánatod.
Együttérzéssel olvastam. Vadvirág