Délután

Délután

Esőbe bújva jött a délután,
szitáló csendje négy után puhán
karon fogott, s már vitt az útra ki,
mogorva szél fújt, északi.

Bejártuk együtt azt a kis teret,
ahol tavaly pár sértő szó esett
a dolgainkról, és arról, amit
az eljövendő megtanít,

hiszen tudom, hogy bár a szó szabad,
következmények nélkül nem marad,
s a múltba hulló tetteink belül
beérnek, rájuk fény derül.

A délután, mint szürkülő barát,
felismerések kincsét adta át,
s az éjszakával egymagam hagyott,
megérteni a holnapot.

“Délután” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Igen, a múltból építkezik a jelen és ebből nő majd ki a jövő is. Szép, szabályos vers, minden versszak három sor tíz-szótaggal indul és egy nyolc szótagszámú sorral zár.Szinte minden versszakban van egy-két ötös jambus. A másodikból hiányoltam. 🙂
    Már az elején egy remek megszemélyesítés. " Esőbe bújt a délután…"
    Maga a téma egy régmúlt beszélgetés következményeiről szól, érezni lehet, a lélekben történő változás az, amire utal e két sor:…"hiszen tudom, hogy bár a szó szabad,
    következmények nélkül nem marad,"…
    Szépen zár a téma és a gondolatsor is a vers végén, mintegy eszmei mondanivalóvá érlelt mondattal:…"s az éjszakával egymagam hagyott,
    megérteni a holnapot."…
    Hiszen az ember mindig önmagában találja meg a válaszokat.
    Szép, komoly vers.
    Üdv
    Kit

  2. Ti aztán nagyon kedvesek vagytok! 🙂 Köszönöm, hogy elolvastátok és véleményeztétek!
    Örülök, hogy 'látlak' titeket, Andrea és Zsermen! 🙂

  3. Magával ragadott! Séta elmerengve a délután szitáló csendjében… mi volt s miért történt?… s mint mindig, talán az éjszaka hozza magával a megértést…

  4. Zina akár délutánról,akár délelőttről írsz,mindig örömmel olvasom nem csak szép, hanem mély mondanivalókat is hordozó soraid.Remélem megértetted másnapra….
    üdv:M:)rcsi

Szólj hozzá!