A lélek vergődése

Megosztás Nyomtatás 412 megtekintés 6 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

A lélek vergődése

Csapong a lelkem, mint
virtuóz hegedű.
És sírva zokog,
szívemben a húr.

Emlékek szállnak,
bennem keserűn.
De sírva kacag,
lelkemben a múlt.

Szállnak az emlékek,
mint égen, fellegek.
Vihar készül és
szívem, mint tenger zúg.

Nem teljesült álmok,
régi szép szerelem.
Isten veletek,
fájó boldog múlt.

Szeretnék felejteni,
de nem jó egyedül.
Szeretlek kedvesem
a síron is túl!

Fájó dallamok,
Szállnak a hegedűn.
És beleremeg, oly
fájdalmasan a húr!

“A lélek vergődése” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves kis Mami!
    Örülök, hogy versem hatására, előjöttek a múlt emlékeid!

    Puszillak!

  2. Kedves Julianna!

    Érzelmes szép versed olvasva eszembe jutott a múlt…. de hát épp ez egy vers dolga, hogy az emberben érzéseket ébresszen fel.

    Szeretettel: Jártó Róza /mami/

  3. Kedves kis mosolygó Viola!
    Nagyon örülök, hogy írásaim ilyen hatással vannak rád! Remélem a későbbiek is ilyen hatással lesznek, az érzékeny kis lelkedre!

    Szaliann

  4. Kedves kis Andrea! Kívánom, hogy írásaim máskor is érjék el szívedet, és valami ágy dallam ként, hassanak a lelkedre!

    Szalianna

  5. Kedves Julianna!
    Szép, szomorú vers, fáj a lélek tőle.
    Szeretettel: Viola(f)(f)(f)

  6. "Szeretlek kedvesem
    a síron is túl!"
    …az emlékek súlya néha elviselhetetlennek tűnik. Az én szívemben is megpendítette a húrt ez a vers!

Szólj hozzá!