Imát küldök neked…
Jó testvérem, fogadd el,
egy imát küldök neked.
Imát, ami bejárta,
az ismeretlen teret.
Szeretetbe mártottam,
féltésbe, aggódásba,
a kék ég felé küldtem,
hogy az Isten megáldja.
Rábíztam a szélre,
rá a napsütésre,
madarak szárnyára,
a gondviselésre.
Merre járt elmondja.
Érzed? Ott van veled.
Fohászom suttogja
áramló vér, s erek.
Csak is a lelked látja,
érti, hogy mit üzenek,
mert láthatatlan kapocs…
Szívem fogja a kezed.
Alkony
Zagyi Gáborné
Köszönöm én is! A gondviselés legyen Veled is! (l)
Kedves Alkony! Köszönöm gyönyörű imádat, melyre most találtam rá és könnyek nélkül nem tudtam elolvasni.
Szeretettel üdvözöllek. További szép alkotásokat kívánok: Eerzsi
Örömmel olvastam. Szép! Üdv: Robi
Köszönet az imáért, ami értem és mindenkiért szól!
Üdv.
Kit
Kissé szomorkás de tetszett, gratulálok!
Nagyon szép!
Szívesen olvastam, többször is.
Szép…gratulálok! 🙂
Kedves Alkony! Remélem szívhez szóló üzeneted célhoz ér!
Nagyon kedves, hangulatos a versed – el lehet rajta mélázni.
Vadvirág