Nem voltál sehol
Sugarat ontott a nap a lombokon.
Pipacs ajkán hamvas pír dalolt,
szárnyalt, álmodott a szőke homokon.
Fecskék szárnyain tűntek a fények,
a fáradt múlttal az emlékezet.
Illan a varázs, a bűbáj, a szürkület,
illan,kihal a tündérszínű hajnal.
Isteni titok volt amibe belenéztem.
Testemben ég még a közös pillanat.
Szenvedély remeg szám kapuján,
eddig fel sem tűnt még senkinek
mi van velem, miért könnyezem?
Egy kis dalt dúdolok, amerre megyek
hullatják a fák a fáradt leveleket.
Kedves jegmadar" Marcsi!
Örültem (l)neked: Ica
Köszönöm szépen kedves a-Andrea a soraidat!
Remélem lesz még alkalmam, ha Isten is úgy akarja. 🙂 Nehéz az első könyvemet bevezetni a köztudatba. Sajnos nem vagyok már fiatal.:)
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Jól írod kedves Rzsike, hogy általában a verseimet is belengi szomorúság.
Alapból nem vagyok ilyen.:)
Szeretettel láttalak: Ica
Nagyon szép.
Kedves Ica! Az emlékek néha olyan erővel tudnak ránk törni, hogy alig tudunk talpon maradni a súlyuk alatt… Gyönyörű melankolikus kép – szinte látom magam előtt, ahogy elsétálsz a hulló falevelek között, megélve az emléket.
Olvasván a könyvbemutatóról, melegség tölt el! Nagy boldogság számomra tudomást szerezni ilyen lelkileg felemelő eseményről! Örülök, hogy jól sikerült, sokan voltak veled! Tiszta szívből gratulálok! Kívánok sok hasonló pillanatot!
Szeretettel, Andrea
Gratulálok,mindent leírtak előttem.
eddig fel sem tűnt még senkinek
mi van velem, miért könnyezem?
,…..de feltűnt és sokszor.GRATULÁLOK .Ica a bemutatódhoz.(f)
Kedves Robi örülök, hogy olvastál!:)
Köszönöm,(f) szeretettel: Ica
Köszönöm drága Viola a jókívánságaidat! Jó lenne, ha csak 10 – 15 évvel lennénk fiatalabbak! 🙂
Szeretettel (l)ölellek: Ica