Hamis csillogás

Hamis csillogás

Ha majd az életet,
más mércével méred?
És a nőket is már,
más szemmel nézed,

akkor fogom talán,
hinni néhány szavad!
Vigyázz mert az élet,
az hamar elszalad!

Étlen marad a tücsök,
ki másnak hegedül.
Körülötte mindenki,
már a kamrájába gyűjt.
.
Olyan csibész vagy te,
de ez tetszik nekem.
Kutatom mögötte,
az igazi énedet.

És titkon remélem,
belül más vagy talán,
csak azért teszel így,
kerülöd a magányt.

Nézz hát a tükörbe,
lásd igaz önmagad!
Mondj ki valamit,
s hallgasd a szavad!

Rájössz, hogy mit játszol,
csupán, múló varázs.
Rádöbbensz majd arra,
a játék nem valóság!

Úgy teszel, mint kit,
hevít a kéjvágy,
pedig az egész,
ösztönös étvágy.

Sokat akarsz fogni,
de keveset markolsz.
Dacolsz az élettel,
azt hiszed, harcolsz.

Hulló csillag leszel,
mely száguldva repül,
s mire megérkezel,
addigra már kihűlsz!

Értékes vagy te,
csak játszod önmagad.
Hallatni akarod,
a saját hangodat.

Bohóckodsz másoknak,
szomorú vagy belül.
Ne feledd az élet,
oly hamar elrepül!

Szeretném, ha szavam,
néha hatna rád.
Ha valami érne,
gondolj néha rám!

Így nézz a tükörbe,
töprengve és némán.
Te hamis csillogású,
csiszolatlan gyémánt!