REMÉNY

REMÉNY

Tudom jól, hogy valahol itt élsz
Tán az álmok csalfa szigetén,
vagy a felhők fölött, mint a fény
Utat törni felém titkon félsz

Apróra törsz, amíg hozzám jutsz
Hű csillogásod lassan megkopik
Mégis várlak egész holtomig,
mert szeretni csakis engem tudsz

Ha egyszer szerelmed ködbe száll,
s te nem jöhetsz soha többé már
Az idő is megáll csendesen

Vágyam örök, nem hal meg soha
Életem bármilyen mostoha
A reményt én el nem engedem.

Eger,2016.01.13. Fleiszig Rózsa(vadvirág)

“REMÉNY” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves deva, Rzsike, bogyi!
    Szívből köszönöm kedves, megtisztelő hozzászólásotokat. Rózsa

  2. Kedves Rózsa! Amikor őszintén törnek fel az emberből a szavak, nem törődik a formaságokkal. Az így jó és tökéletes. Majdnem szonettedhez szívvel gratulálok. Nagyon szép vallomás, csillogó sorok. Éva(l)

  3. Csodálatos! 🙂 A szerelem az, ami a lelket élteti, és megtalálni azt, aki szeret és akit szerethetünk életünk legfontosabb célja. Amíg ez nem következik be, marad a remény. 🙂

  4. Kedves Rózsa, ez nagyon szééép lett…
    Annyira finom, őszinte…Gratulálok,
    Brigitta

  5. Kedves Rózsa és zina!
    Örülök, hogy nálam jártatok, és tetszett versem. V.V.Rózsa

  6. Kedves Miklós, örömmel olvastam elismerő véleményed, számomra megtiszteltetés…kicsit olyan, mintha a Mester jobbját nyújtaná szerény tanítványának.
    Köszönöm Vadvirág

  7. Őszinte tisztelettel gratulálok remek szonettedhez! (f)
    / Miklós /

  8. Kedves Rózsa!
    Szép gondolataidat szeretettel olvastam
    " A reményt én el nem engedem."
    Szép napokat kívánok: Erzsi

Szólj hozzá!