Csomor Henriett Elveszett a szeretett

Elveszett a szeretett

Hol van a szeretet?
Hiába keresitek,
Nem fogjátok megtalálni!
Mert kapzsik, s szívtelenek vagytok!
Nem gondoltok bele mikor lenézitek
embertársaitokat, hogy
esik nekik a bántásaitok.

Ha elesetteknek érzitek magatok,
vágynátok egy jó szóra, melyet
oly nehéz megkapni.
Szívetek nyitnátok, de már késő,
s befelé fordultok, a napot is
csúnyának látjátok.
S mikor már nem számítok,
jön valaki, akit tegnap előtt
lenéztetek az utcán, s
bekopog szívetek ajtaján.

2014-03-26

“Csomor Henriett Elveszett a szeretett” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Andii
    örülök hogy tetszett versem. pontosan ezt szerettem volna éreztetni versemmel. köszönöm hogy olvasstál.

  2. a második versszak tetszett igazán. Nagyon elgondolkodtató – adott esetben ül az ember nagy gőgösen a trónján és lenézi az embertársait, majd csavart hoz az élet, és annak a jóindulatára lesz utalva, akit előzőleg lenézett.

  3. Kedves Ildikó!
    Nagyon örülök neki hogy valaki bekopogott szíved ajtaján.
    köszönöm hogy olvastál.
    üdvözöllek: Heni (f)

  4. Kedves Henriett!
    Soraid keserűek, de szépek!
    Én pont így jártam, hogy bekopogott valaki a szívem ajtaján!
    Mindenkinek azt kívánom, hogy megtörténjen!
    Szeretettel üdvözöllek: Ildikó(f)

Szólj hozzá!