Ismeretlen felé

Ismeretlen felé

Olyan vagyok mint az éti csiga.
Házát hátán hordja és
lassan halad az úton.
Ki tudja merre.

Reggel, mikor elhagyom otthonom,
kutyám sír utánam.
Ne sírj, még hazajövök,
s ölembe ugorhatsz boldogan.
Drága anyám még integet.
Kocsimon cipelem összes vagyonom,
s gyakran gondolkodom, mit keresek
ezen a világon?

Agyam tudja mit kívánnék, s
nem félnék többé az egyedüllét
sivár érzésétől.
Hátam mögött hagynék mindent,
ami oly kedves nekem.
S mégis boldogan mennék
az ismeretlen felé.
Oda ahonnan még nem jött vissza senki.

2014. március 31.

Szólj hozzá!