Szívroppanás

Megosztás Nyomtatás 1281 megtekintés 18 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Szívroppanás

Íriszek kékjébe rejtelek
cseperedő álomgyermekek,
lekésett sorsvonatok,
kattogó emlékei közé.
Számvetés minden pillanat,
s míg zökken a gondolat
a fényutca kövén,
ott áll előtted meztelen énem…
Csökken a távolság,
szemed újra megrebben
és szívem mint…
amorf, vörös paca,
szétfröccsen a kopott,
fáradt aszfalton
testes nyomot hagyva,
mint egy jó aszú.

“Szívroppanás” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  2. "szemed újra megrebben
    és szívem mint…
    amorf, vörös paca,
    szétfröccsen a kopott,
    fáradt aszfalton
    testes nyomot hagyva,
    mint egy jó aszú."- Remek vers, gratulálok s örülök, hogy olvashattam: MariaHS

  3. Nem semmi vers, mélyre szántó gondolatok vannak benne, fájdalom az elveszett dolgok iránt, melyek azért talán létrejöhettek volna. Legszebb az utolsó kép, a szétszakadt szív, mely mély fájdalmat ábrázol. Nagyon komoly vers, tetszett. Zsuzsa!

  6. Sziasztok!

    Elnézést, hogy nem írok külön mindenkinek. Örülök, hogy ilyen sokan olvastátok a versemet. Bár alapból inkább prózákat írok, mégis néha késztetést érzek arra, hogy verset is papírra vessek, több-kevesebb sikerrel. Ez a vers nekem is az egyik kedvencem. 🙂
    Közeledve az ötven felé az ember már akaratlanul is összegzi eddigi élete emlékeit, és ezek a kis történetek, életfoszlányok, néha kikívánkoznak.
    Köszönöm, hogy olvastatok, igyekszem még hozni hasonló verseket is. 🙂

  7. Érdekes a versed, annyira modern! Tetszik. 🙂

  8. Húha Józsi!

    Micsoda emlékkép! Micsoda vers! Micsoda kitárulkozás, érzéshullámív és keserű csalódás a vége. Remek ez a vers, pedig igen nehéz a fajsúlya. Csak gratulálni lehet. Ezt teszem, üdv.
    Kit

  9. "Számvetés minden pillanat,
    s míg zökken a gondolat
    a fényutca kövén,
    ott áll előtted meztelen énem…"
    —
    Illik a főnök verseit dicsérni? Nos akár illik, akár nem, de ez a pár sor igencsak megfogott.
    Mostanában magam is gyakorta elgondolkodom, vajon itt van-e az ideje a számvetésemnek.
    Épp ezért, stílusosan azt mondanám, hogy szíven-roppantottál. Köszönet az élményért!
    / Miklós /

  10. Kedves Józsi!
    Tömör arany a versed. A megszemélyesítések és hasonlatok szintén szikrázó ékkövek…megszólalnak, és mesélnek szívedről.
    Nagyon tetszik elme-játszadozásod Vele – a nagy Ő-vel, aki talán nem is egy adott személy, hanem maga az élet.
    Szerintem a "jó aszú" még az aszfaltról is kívánatos ital-csemege – ha más nem is, a fénylő nap felissza.
    Szeretettel olvastam remek versed. Rózsa (Vadvirág)

  13. Tökéletes darab! Nekem is nagyon tetszik,
    Kedves Józsi-Főszerkesztő!(f)
    Üdvözlettel: Ildikó:)

  14. Remek vers, nagyon kifejező is egyben…ismerem ezt az érzést. ..Szép napokat, gratulálok versedhez. Udv.:b:)

  17. Ezt a verset már olvastam régebb, ha nem tévedek, "testes nyomot" hagyott bennem akkor is ez a fröccsenés, roppanás! 🙂 Zsúfolt vers, tele nehéz képekkel, mintha egy 'pillanatba töltött számvetés' volna. 🙂

  18. Kedves Főszerkesztő-Józsi!
    Elnémult a szó szívemben…
    Bár sejtem miről szól,de nem merem kimondani mit érzek, versedet olvasva.
    Szép napokat kívánok:Erzsi

Szólj hozzá!