szavak nélkül
homlokodat homlokomra
nézni egymást szem lehunyva
beszélgetni lélegzettel
suttogni a vérerekkel
mellkasodat mellkasomra
mintha bőrünk ruha volna
szívveréssel simogatni
érintéstől kipirulni
ajkaidat ajkaimra
tüzes patkók összefonva
szenvedélyes heves lázzal
eggyé forrni boldogsággal
tenyeredet tenyerembe
közöttük a lelkünk lenne
forró párán összebújva
áldást rajzol Isten ujja
Titus56: Nagyon köszönöm, lehet így is túl felértékelődött 🙂
Janus
Kitti: Nyomába szegődtem József Attilának, de azt hiszem nyomába se értem 🙂 Köszönöm! 🙂
Janus
Zina: Most csapok a homlokomra, vessző ott van a bokorba, rajta ült egy kis cinege, "hagy hintázzon egye fene", így lett e vers vessző nélkül,gondold oda, attól szépül 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál!
Janus
Kedves janus!
Azt nem állítom, hogy oda felér, de, hogy majdnem ott van, az kétségtelen. Grat.
titus56
Egy szusszra végigsöprő érzelemhullám, József Attila nyomdokain.
Ötletes és jó lett.
Üdv.
Kit
Tedd a kezed homlokomra…, remek, a zárás nagyon szép. Osztán a vesszők hol maradtak?:p – mert nem az a címe, hogy 'vesszők nélkül' :)))