Összes megtekintés: 389
Bál után
Úgy jöttél mellettem, mint ki menni készül;
fogtad volna kezem, de nem tetted végül. –
Hatalmas sóhajtás szakadt fel melledből:
– Táncolj velem kérlek, testestől-lelkestől.
És táncoltunk másnap és harmadnap ismét;
(te, aki olvasol, ezt már el sem hinnéd…) –
margaréták nyíltak minden léptünk után,
szegfűket fújt a szél hajunk közé puhán.
Így láttam akkor én. Csodát szakajtottam.
És víz nélkül is élt, szívemből hantoltan. –
Elégnek gondoltam lélek-napsugaram,
azt, hogy itt bennem sütsz hétágra, untalan.
…..
Gyémánt-csillogásunk megtört nemsokára,
összes bálunk ott ring emlék-gondolába'. –
Sodródnak még kicsit a parthoz ütközve…
hullámtalan sorsunk a mélybe üldöz le.
(2016. február-március)
Nagyon köszönöm Titus Laci. 🙂 Rohanok a vázáért. Ölelés. Éva
Éva drága!
"…szívemből hantoltan" (f)
titus56
[b][u]Kitti kedves![/u][/b]
Megtisztelő, hogy itt jártál és így minősítesz. Őszintén köszönöm. Versemhez kapcsolódó gondolataid nagyban egyeznek az enyémmel. Szeretettel láttalak. Éva
Csodaszép ez a vers. A szerelem, mint vertcsipke tündököl át rajta.Hiába a nagy láng, hamar, illetve mindig ellobbanáshoz vezet.
…"Elégnek gondoltam lélek-napsugaram,
azt, hogy itt bennem sütsz hétágra, untalan."…
Annyira szép!
Üdv.
Kit