Bál után

Összes megtekintés: 389 

Bál után

Úgy jöttél mellettem, mint ki menni készül;
fogtad volna kezem, de nem tetted végül. –
Hatalmas sóhajtás szakadt fel melledből:
– Táncolj velem kérlek, testestől-lelkestől.

És táncoltunk másnap és harmadnap ismét;
(te, aki olvasol, ezt már el sem hinnéd…) –
margaréták nyíltak minden léptünk után,
szegfűket fújt a szél hajunk közé puhán.

Így láttam akkor én. Csodát szakajtottam.
És víz nélkül is élt, szívemből hantoltan. –
Elégnek gondoltam lélek-napsugaram,
azt, hogy itt bennem sütsz hétágra, untalan.

…..

Gyémánt-csillogásunk megtört nemsokára,
összes bálunk ott ring emlék-gondolába'. –
Sodródnak még kicsit a parthoz ütközve…
hullámtalan sorsunk a mélybe üldöz le.

(2016. február-március)

“Bál után” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][u]Kitti kedves![/u][/b]
    Megtisztelő, hogy itt jártál és így minősítesz. Őszintén köszönöm. Versemhez kapcsolódó gondolataid nagyban egyeznek az enyémmel. Szeretettel láttalak. Éva

  2. Csodaszép ez a vers. A szerelem, mint vertcsipke tündököl át rajta.Hiába a nagy láng, hamar, illetve mindig ellobbanáshoz vezet.
    …"Elégnek gondoltam lélek-napsugaram,
    azt, hogy itt bennem sütsz hétágra, untalan."…
    Annyira szép!
    Üdv.
    Kit

Szólj hozzá!