Potyautas

Összes megtekintés: 653 

Potyautas

Mikor potyautasként élem a percet,
szememben a holnap szende-halovány,
s mint akit száz világ kínkeserve kerget,
futok egy távolodó vonat után.

Mikor lassít, felugrok, meghúzom magam,
tenyerembe rejtem ábránd' arcomat,
egy réges-régi dalt mantrázok halkan,
a szerelvény és az idő is tolat…

…majd fülkékben ténfergek, emlékek között,
sok-sok év érvel az élet-asztalnál,
s ahogy fény gyullad az elfogadás fölött,
a sors várt örömmel, nekem szalutál.

Potyautasként már szárnyal fenn a lelkem,
nem köt váltott jegy senkihez, sehová,
ott szállok majd le, hol vágyott békét lelten,
álmom, szép világom biztos rám talál.

Szála Gabriella
2016. február 25.

“Potyautas” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Icu!

    Hiányoztatok, az az igazság, de kevés idő adódott írogatni. Olvasgattalak benneteket, de kommentelni és verselgetni sem volt energiám. Sajnos.
    Mindig értéssel és elfogadással olvasod a verseimet, végtelenül hálás vagyok érte.

    A régi szeretettel ölellek és köszönöm. Gabi

  2. Kedves Titus!

    Véleményedet nagyon köszönöm, talán kicsit túlzó, de igazán jól esik. Mármint a dicséret. 🙂

    Teljesen egyet értek az utolsó sor tényleg nem az igazi, amit írtál technikailag is és jelentésében is jobb, szerintem megtartom. 🙂 Ha megengeded.

    Szeretettel. Gabi

  3. Kedves Kitti!

    Nagyon örülök a találkozásnak. Sajnálom, ha számodra szomorkás a vers, tény, hogy a verseim sokszor az általam megtapasztaltakból erednek, és sokszor nehéz megtapasztalásokból, mégis biztatásnak szántam. Az, hogy semmi nem köt sehová, a szabadakarat megélését jelenti nekem.
    Örülök, hogy felkeltettem a figyelmedet. 🙂

    Szeretettel köszönöm. Gabi

  4. Kedves Gabriella!

    Olyan jó, olyan finoman női csipke, hogy muszáj belekötnöm.
    Csupán az utolsó versszak sehová-talál rímpárján faragnék a helyedben, hogy kicsit cizelláltabb legyen ez a gyöngyszem.
    (Csak zárójelben: álmom s szép világom szomjam oltaná)

    titus56

    ui: bocs hogy belekotyogtam

  5. Drága Gabikám!

    Ritkán "látunk", de minden esetben elvarázsolsz bennünket.:)
    Nem akármilyen gondolatok, egy remek versben!

    Gratulálok, és ölellek a régi szeretettel: Icu(f)

  6. Kedves Gabriella!

    Ez igazi kis remek. Nagyon jó vers, a hasonlataival, metaforáival ritmusával és főleg a mondanivalóval teljesen elvarázsolt. Kissé szomorkás és nagy részt döbbenetes is.
    …"nem köt váltott jegy senkihez, sehová,"…
    A vonat, mint az élet analógiája rendkívül jó hasonlat.
    Gratulálok szeretettel(f)
    Kit

  7. Drága vagy Zina, köszönöm. Az elmúlt időszak inkább a munkáról szólt.
    Az ember különböző időszakain keresztül másként látja a világot. A potyautasságot is lehet csavargóként, és életművészként megélni. A lényeg, hogy a szabadság szele lengjen körül.
    Erre próbáltam rávilágítani.
    Ölellek és köszönöm.

  8. Ilyen az, amikor nem a Jelenben él az ember? Remek a versed, és jó rég nem küldtél már be. Örülök, hogy olvashattalak, kedves Gabi, gratulálok! 🙂

Szólj hozzá!