Azt hittem

Összes megtekintés: 514 

Azt hittem

Azt hittem a szívemhez a kulcsot,
Te megtaláltad.
De csak játék lett volna az egész?
Csupán csak látszat?
Oly szép szavakat suttogtál nekem.
Azt mondtad, ez több mint egy szerelem.

Nem történt semmi, csak beszélgettünk.
Szavakban szerettünk, és szenvedtünk.
Mint két bolondos, szerelmes diák,
Ki nem mer szeretni!
Nekünk a múltat, el kell már feledni!
Elszállt az idő, ősz lett a hajunk,
Szívünkben mindig, diákok maradunk

“Azt hittem” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Barnaby!

    Igen kérdőjelek maradnak! De a be nem teljesült szerelem az örök! És a korral bár fájó, de erősödik. Míg a beteljesült, az idővel halványul, vagy el is múlik!

  2. Szalianna!

    Jól sikerült a vers! Akapcsolatnak (is) minimum ennyire jól kellett volna sikerülnie. Nem rajtad múlt. Talán, mégis él, és egyszer felbukkan valahol…Talán.
    Köszönet a válaszért!(f)
    Üdv.
    Kit

  3. A be nem teljesült szerelem örökre kérdőjel marad az ember lelkében. .vajon mi lett volna, ha…de a "ha" val kezdődő mondatok…gratulálok versedhez szeretettel. Elgondolkodtattál és hasonló emlékeket idéztem meg magban

  4. Kedves Kitti!

    Előzménye volt! 12 évi barátság. Meg kért, hogy írjak róla is verset. – Hogy ki vagyok én neked, és mit jelentek? – Erre írtam én Ki vagy Te nekem? címmel. Talán már jövő pénteken olvashatod. Mikor elolvasta a verset, azt mondta. – meglátod, egyszer csak beállítok hozzád, de pizsamát is viszek! – Jót nevettünk Reggelente úgy ébresztett, hogy – jó reggelt hajnalcsillagom – Aztán egyszer csak megszűntek az ébresztések. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet vele? Hiába hívtam, a telefonban közölték, hogy vagy mellé tárcsáztam, vagy már ez a szám nem is létezik. Ezután írtam a verset. Azóta sem tudok róla semmit. Ennek egy éve. Mikor utoljára találkoztunk, agyonfagyva várt a Blaha Lujza téren. A Metrónál. Nagyon rosszul nézett ki, de nem panaszkodott. Azt hitte, hogy fázik. De beteg volt! Úgy érzem, hogy meghalt! Hát ennyi!

    Üdv: Szalianna

  5. Olyan nosztalgiás hangulata van ennek a visszaemlkezésnek. Kár, hogy nem lett több…
    Jó volt olvasni.
    Kit

Szólj hozzá!