Felhőt borzol…

Felhőt borzol…

Vidáman nyújtózkodik a tavasz-reggel,
dörzsöli pilláját… és illatot lehel.
Mosolyától olvad télnek jég-ruhája,
felhőket borzol a napnak lágy-sugár'a.

Frissen, fiatalon táncol a fák ágán,
elidőz ibolyáknak színes szoknyáján.
Átsuhan a kerten, harmatban mosakszik,
csillogó gyöngyökkel, el is kacérkodik.

Lábnyomát kíséri fagynak, nem zavarja,
mikor a tél, fejét kötőjébe hatja.
addig álmodozhat nyugalommal nála,
míg érte jön, az ősz búcsúzó királya!

Írta: Z. Konkoly Juci

“Felhőt borzol…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Juci!

    Kedves kis képekkel, szép természetről szóló verset írtál. Szeretettel olvastam ezt friss, vidám verset.
    Üdv.
    Kit

Szólj hozzá!