Kérdések

Összes megtekintés: 594 

Kérdések

Ködfoszlányba kapaszkodó álomsóhajok,
keserv' szavaktól lesznek a semmi könnyei.
S amikor magamtól is magam alatt vagyok,
a kérdéseit az élet újra felteszi:

Mi végre vagy most itt a Földön, érted-e már?
Tetted nyomán fényesebbek-e a csillagok?
Zöldült-e már reményedtől végtelen határ?
Suttogta-e füledbe társad, érted vagyok?

Hajoltál-e meg régi ellenfeled előtt,
miközben tudtad, igazad ő felette áll?
S mikor a reménytelenség sejtjeidbe tört,
kimondtad akkor bátran, hogy keseregni kár?

Mikor hátadon a múlt gyötrelme csontba váj,
tudtál-e nevetni önfeledt, gyermekien,
s bár tudtad a nap végén haza senki se vár,
emlékeztél-e még arra, szeretni milyen?

S ha a legvégső kérdést magadnak felteszed,
a választ is főleg önmagadnak adhatod,
a büntető Isten képet gyorsan elfeledd,
s engedd, hogy megbocsátás járja át tudatod!

Szála Gabriella
Budapest, 2016. március 14.

“Kérdések” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rzsike, Andrea, Icu, Kitti és Mithras!

    Köszönöm figyelmeteket és gondolataitokat.
    Egy "kereső" ember tipródásait szerettem volna megmutatni, aki eljutott arra a szintre, hogy mások hibáztatása helyett, önmagában keresi a választ az élet dolgaira. Jó helyen van-e, meglátta-e a rosszban a jót, megértette-e, minden érte van, és megmaradt-e embernek. A szerencsések mindezt eredendően tudják, a magukat "megpróbálni" akarók felismerései nehézségek árán születnek.

    Köszönettel és szeretettel. Gabi

  2. Kedves Gabi!

    Igazgyöngy ez a versed. Az önmagában is csalódott ember kérdéseit veted fel. Mi jót tettél, mit adtál önmagadból, ismered-e az alázatot, lelkedben tisztaság honol-e igazán ahhoz, hogy megtaláld az élet értelmét és nyugodt, harmóniát nyújtó oldalait? Szeretet van a sorok mögött és adni akarás, amit ez a versed is kiválóan prezentál.
    Rendezett 13 szótag viszi az egész verset, metaforái élnek, keresztrímei stabilak. Mondanivalója pedig példaértékű.
    Köszönöm, hogy olvashattam!
    Szeretettel
    Kit

  3. Drága Gabikám!

    Mélyen elgondolkodtam versed olvasása közben. Az élet teszi fel a kérdéseket, s nekünk kell/enne megtalálni a saját válaszainkat.
    Bölcs vers ez, Tőled mindig tanulok!

    Gratulálok! Ölellek a régi szeretettel: Icu(l)

Szólj hozzá!