Neked zúg a tenger

Neked zúg a tenger

Valahol a sötét éjszakában neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.
Ágyadba fektettelek, szőke göndör hajad
fehér párnára omlott.
Elgyötört törékeny tested parázslott a fáradtságtól.
Tudom, hogy vacogsz a hideg lepedőtől,
ha tüzes bőrödhöz ér.
Nem hagyhatom, hogy szenvedj!
Szívem majd kiugrik helyéről, úgy féltelek.
Gyere szép csillagom, most csak két karom
hozhat enyhülést.
Gyengéden, s féltőn két karomba vettelek,
s betakartalak, hozzám bújtál és gyengéden
átöleltél, s könnyezve ringatlak.
Nem vagy már fiatal kincsem,
többet kéne pihenned.
Az idő úgyis olyan gyorsan szalad,
s én reszketőn rettegek, hogy
az élet elillan előlünk.
Nincs semmi baj kedves, csak elfáradtam,
karjaidban már nem érhet baj.
Patakzó könnyeimet letörölted.
Gyönyörű szelíd mosolyodban fürödtem.
Édes angyalom Simogattam kedves kis arcodat,
aludj csak nyugodtan.
Kezedet fogom egész éjszaka, s el sem engedem
még fel nem ébredsz.
Valahol a fekete éjszakában neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.
2016. 03. 07

“Neked zúg a tenger” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Barnaby
    köszönöm hogy olvastál. s nagyon örülök hogy tetszettek gondolataim. (f)

  2. Atolelted verseddel az olvasóját is…ereztem féltesed, szereteted..örömmel olvastam gondolataid.gratulalok:b:)(f)(f)

  3. Nagyon meghatódtam… azt szeretnénk, bár megálna az idő, és sohasem múlna el ez a pillanat – örökre együtt az ölelésben.

Szólj hozzá!