RÉSZECSKEGYORSÍTÓ A FÖLD ALATT
Hit és tudomány
Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk.
Befurakodnak
Végül.
De mi tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot
De amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot
Rájöttem: csupán csak
Hinni kell.
S aki a hit erejével épít
Piramist, vagy Katedrálist,
Vagy agyából
Kipattant néhány
Örökérvényű gondolat,
Eljutott máris
A halhatatlanságig.
S aki tudja, hogy
Istené a dicsőség,
Ő nem akar
Saját jogán
Eljutni a
Golgotáig.
A SVÁJCI ALAGÚTBAN
SÚLYTALANUL SZÁGULDANAK
az Isteni részecskék,
Bizonyosságul
A hitetleneknek.
Talán most már
Megtudjuk a
Valóságot.
Itt állunk a
Teremtett világ
Vékonyka fonalán
A végtelen időben
Várva a csodát,
Az Isteni szikrát
A feltámadást,
Amely minden hívő
Léleknek megadatik.
Remélve az
Örök életet,
Az örökkévalóságban.
Végül kiülünk a világvégére,
S lábainkat lógatjuk a semmibe.
Nagyon tetszett! Az élet és halál misztériuma, az univerzum végtelensége és a mindent átjáró, összetartó, teremtő Isten – ez jutott eszembe róla és mivel ezek a dolgok foglalkoztatnak és lenyűgöznek, a vers is nagyon megfogott!