Fáj-dalom
Gazdagon piheg mellettem,
míg a jajj szavamat gyűjti.
Koldusból lett úr felettem,
esélyt kócol, töri, gyűri.
Álmot, reményt csikar, ráncol.
A láncommá összefűzi.
Rab legyek, ki nem szabadul,
könnyemtől hajt, bogáncs virul.
Nem idegen. Jól ismerem,
hisz annyi arcát láttam már.
Marad, mondja, véglegesen.
Kitiltanám, de hazajár.
A jövő, hang és képtelen…
Lesz még szép… dalol kismadár…
minden cseppje ellenméreg,
s fürdik benne hittel, lélek…
Ilona Zagyi Gáborné