Láthatatlan kert

Láthatatlan kert

Naivul hittem csalfa régi időknek.
Mostanáig dédelgettem szeretettedet szívemben.
Vakon hittem hazug szavaidnak,
s gyönyörű virágot nevelgetem
láthatatlan kertemben.
Nem kellett lássalak, akkor is
táncolt a virágom,
Mert éreztem elfogadtál, s megértettél.
Rohantak az évek, s az idő is véges.
Érzékenyebb, idősebb lettem.
Észre se vetted, hogy néha bántón
rám ripakodsz:
nem tudsz beszélni.
Szíven ütöttél, de eltakartam
bánatom arcomról.
Sérültségem sosem értetted meg igazán.
Már nem táncol a virágom.
Elszáradt csendben parlagon.
2014.május 25.

Szólj hozzá!