Ölelj át természet

Ölelj át természet …
Petrarcai szonett

A felhők lassan elvonulnak,
ránk mosolyog a nap az égről,
átadja magát a ritmusnak
és kilép a téli sötétből.

Kacéran kacsint a szivárvány,
bimbóit nyújtja felém a fa,
virágillat száll lepke szárnyán,
már hallatszik hívó szava:

Jöjj, ölelj át drága természet,
tavasz csókját érzem arcomon,
már nem pusztít el az enyészet,

még csak most kezdődik kalandom,
érzem, hevesebb szívverésed,
hagyd hát, hogy a láng fellobbanjon.

T.M.
2016. április 1.

“Ölelj át természet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Terike! Tavasz és szerelem – a legszebb hónap, az egyik legszebb érzés!. Köszönöm szépen az olvasást!(l)(f)

  2. Milyen szép tavaszi szonett! Vidám lettem! Ölelj át természet!

  3. Kedves Mária!
    Szivárvány,virág,lepke,bimbózó fák…stb. Itt a tavasz!
    Gyönyörű ez az élet..és gyönyörű a versed Köszönöm:Kövesdi Teri

  4. Kedves Mária!
    Szeretettel olvastam szép tavaszi versedet.
    További szép alkotásokat kívánok:Erzsi

Szólj hozzá!