Ölelj át természet …
Petrarcai szonett
A felhők lassan elvonulnak,
ránk mosolyog a nap az égről,
átadja magát a ritmusnak
és kilép a téli sötétből.
Kacéran kacsint a szivárvány,
bimbóit nyújtja felém a fa,
virágillat száll lepke szárnyán,
már hallatszik hívó szava:
Jöjj, ölelj át drága természet,
tavasz csókját érzem arcomon,
már nem pusztít el az enyészet,
még csak most kezdődik kalandom,
érzem, hevesebb szívverésed,
hagyd hát, hogy a láng fellobbanjon.
T.M.
2016. április 1.
jegmadar: Nagyon szépen köszönöm, Marika!(f)(l)
Nagyon szép.
Kedves Andrea, nagyon szépen köszönöm!(f)(l)
Kedves Terike! Tavasz és szerelem – a legszebb hónap, az egyik legszebb érzés!. Köszönöm szépen az olvasást!(l)(f)
Kedves Erzsike, nagyon szépen köszönöm! (f)(l)
Milyen szép tavaszi szonett! Vidám lettem! Ölelj át természet!
Kedves Mária!
Szivárvány,virág,lepke,bimbózó fák…stb. Itt a tavasz!
Gyönyörű ez az élet..és gyönyörű a versed Köszönöm:Kövesdi Teri
Kedves Mária!
Szeretettel olvastam szép tavaszi versedet.
További szép alkotásokat kívánok:Erzsi